Nos. Tudom, most is kimaradt..több mint 4 hálás hétfő, de most folytatom. Kicsit másképp…eddig csak arról írtam, hogy mit szerettem abban a hétfőben. De mostantól nem csak ,hogy felsorolom,hogy minek vagyok hálás, hanem leírom a napomat, pontosabban egy kiemelt dolgot/problémát, amit érdemes megemlíteni. Lehet, hogy így több mindent meg tudtok az életemről, de fő a változatosság. És majd meglátjuk milyen lesz:)
2014 első hétfője.
Hogy mit érzek?
A TELJES zavarodottságot. Úgy érzem, hogy minden amiért eddig dolgoztam összeomlott. Miért?
A tánc…hihetetlen, hogy 3 évvel ezelőtt minden rendben volt, sikeres voltam, versenyekre jártunk, és megmutathattam a világnak, hogy igen, ebben tehetséges vagyok. A tánc volt az életem, olyan volt számomra mint a levegő. Létszükség. Amikor táncoltam teljesen önmagam voltam, nem érdekelt semmi, és senki a partneremen és az edzőmön kívül. A zene olyan “háttérzajjá” vált a hétköznapi életben, hogy elképzelni sem tudom mi lenne vele E nélkül.
És most mit érzek? Azt, hogy értéktelen vagyok. Másik párom van,(mert az IGAZI elment más sportot csinálni) de néha úgy érzem mintha nem is lenne. A körülöttem lévők, sőt a fiatalabbak is magasabb szinten tartanak mint én, pedig igyekeztem, és sosem adtam fel. 2-3 évig eljátszottam, hogy minden rendben van mikor közel sem volt. Nem járok már versenyekre, nem tudom megmutatni, hogy ezt én tudom, és esetleg ügyes is lennék…Féltékeny vagyok azokra akik szerencsések és olyan párjuk van akikkel komolyan táncolnak. Féltékeny vagyok a sikeresekre, mert nekem ez ma már nem adatik meg. A tánc elvesztette a varázsát. Nem miattam..én megtettem ami tőlem telik, de egyenlőre nem tudom, hogyan lehetne ebből az egész szörnyű, és számomra nagyon szomorú helyzetből kiutat találnom.
De lássuk, hogy mi az amit szerettem ebben a napban…(ha volt ilyen)
♥Andival reggel♥beszélgetés♥Meki♥túl éltem a matekdogát♥új táskaaaa♥egész jó volt az edzés a körülményekhez képest♥beszélgetés a fiúkkal♥
Ti miért vagytok hálásak? ♥
yolofan 