Hálás hétfő #20

Huhu! 20. hálás hétfőt ünnepeljük kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de csak el jött ez a nap is. Azért nem a 100. vagy az 50.-ről van szó, de mégis nagyon örülök ennek. *-* És lássuk még minek?
♥német 5-ös♥tánc♥mert egy idióta♥Csillár♥Hering♥és persze van még egy álnevű “idegen” de azt azért nem írnám le.♥NEM ütött el az autó a járdán♥az ofő vicces volt♥megcsillant egy kis remény a sötét rengetegben♥a világ legmelegebb pulcsija van rajtam *-*♥Tea Sarok az osztályban♥1 nappal közelebb vagyunk a péntekhez♥holnap rajz szakkör♥nagy bölcsességek Nóritól♥

Nem is tudom, hogy kezdjek neki…a mai nap…próbálom összeszedni, hogy mi minden változott 1 hét alatt. 
Tulajdonképpen a kapcsolataim, az életem naponta változik. Ami elég jó arány, de fárasztó is. Szeretem, hogy az életem mozgalmas, de mégsem annyira mint amennyire én azt szeretném.
Amikor az előző Hálás Hétfőt írtam minden rendben volt. A hétfők már csak ilyenek…aha.No. A mai hétfőm mondjuk nem indult olyan jól. A feszültség és a stressz kézzel fogható volt a levegőben. Feleltem németből, ami azért közel sem a halál, de egész nap izgultam a nővéremért ♥ aki Államvizsgázott. Hála az égnek, és annak, hogy ilyen okos. 5-ös lett. De ez a nap…néha úgy érzem magam mint valami kitaszított grincs. Én a társadalom kívülállója. Valamiért vannak olyan napok amikor a társaság lepereg rólam. Nem jönnek oda beszélgetni, és én sem megyek, mert nem hiányzom onnan. Persze ezt nem az 5-ökre értem (lányok) hanem úgy…magam sem tudom miért, de ezt érzem.
Ma viszont fontos gondolatok fogalmazódtak meg bennem.
1, Magamnak kell megfelelni és nem másoknak
Hányszor átgondoltam már ezt a mondatot? És csak most kezdem el érteni. Világ életemben azzal voltam elfoglalva, hogy: “Mit fog szólni X és Y? Vajon tetszik nekik az új frizurám? Inkább nem veszem meg ezt a gatyát, ez nem a “menők” stílusa.”
De kit érdekel, hogy  kinek a stílusa? Mi az, hogy a menők stílusa? Nincs is ilyen kifejezés. Mekkora állatság. Menők. Ez annyira szubjektív. Na, lényeg ami lényeg, rádöbbentem, hogy amit csinálok: FELESLEGES IDŐPOCSÉKOLÁS. Igen, az. Azzal töltöm az időmet, hogy a létező összes megfelelési kényszert felsorolom magamnak  és hiába teljesen ellentmondóak, próbálom teljesíteni őket. Hogy megfeleljek. Másoknak. De ma, többek között Nóri is rádöbbentett arra a fontos tényre, hogy magamnak kell megfelelnem. Nem másoknak. Kit érdekel mások véleménye? Fontos, hogy mit gondol a stílusomról, a hajamról egy vadidegen a trolin? NEM. Létezik olyan ruha, frizura stb. ami mindenkinek megfelel? NEM. Tehát mit kell leszögezni? Azt, hogy ha felállítok célokat, kitűzök dolgokat, tulajdonságokat, hogy én ilyen- meg ilyen ember szeretnék lenni akkor azt miért fogom csinálni? Azért mert engem érdekel. Nekem fontos, hogy olyan legyek amilyen.
“Viseld el amin nem tudsz változtatni, és változtasd meg amit nem bírsz elviselni”

Közös titkunk: a depresszió

http://www.ted.com/talks/lang/hu/andrew_solomon_depression_the_secret_we_share.html

Mint már mondtam a TED-es videók fantasztikusak, imádom őket. Most is az egyikről szeretnék írni, méghozzá egy depresszióval kapcsolatos videóról.
Andrew Solomon beszél arról, hogy hogyan esett depresszióba, és mi történt vele.
A depressziót csak metaforákon keresztül ismerjük. Hiszen nem látjuk, csak érezzük és azt is csak az akinél jelen van. Sokszor hallottuk már, hogy: “Mostanában nagyon szomorú Péter, lehet, hogy depressziós!?”
Hasonlatok sorát tudnám ide leírni, de nem fogom, hiszen mi is találkoztunk egy pár ilyennel és ehhez hasonlóval.
Fontos tudni azt is, hogy a depressziós ellentéte nem a boldogság. Hanem az életkedv.
Solomon elmondja, hogy ő már régóta nem volt boldog, de akkor tudta, hogy már az elegendő életkedve sincs meg amikor egyik nap tudta, hogy ebédelni szeretne, de nem akart elmenni a hűtőhöz, kinyitni, kivenni az ételt, megrágni, és lenyelni. Tudta, hogy segítségre van szüksége, de nem volt ereje fel venni a kagylót és tárcsázni.
Ez az amikor elment az életkedved.
A következő stádiuma a szorongás volt. Úgy írta le ezt az érzést: “Olyan mint amikor megbotlunk, de mintha nem másodpercekig tartana, hanem mondjuk 6 hónapig.” Folyamatos rettegés de nem tudjuk megmagyarázni, hogy mitől.
Mesél arról, hogy milyen szörnyű kezelést kapott, kritikán aluliakat. Arról is, hogy mennyire alacsony szinten tart a depresszió kezelési módja.
A depresszió betegség belénk ivódott. Egy hiba a szeretetben.
Általában ezt a 3 dolgot gyakran összekeverik az emberek.
1. depresszió
2. gyász
3. bánat
A gyász egy reakció, de idővel elmúlik, érezzük, hogy jobban leszünk. De ha 6 hónap elteltével alig funkcionálsz, és a helyzeted nem hogy javult volna, inkább rosszabb lett, lehet, hogy depresszióról van szó.
De miért van az, hogy valaki minden fájdalmat elvisel, és nem törik meg, míg mások nem annyira ellenállók és pár csapás után depresszióba fulladnak?
Ez részben genetika is. Akár hiszitek akár nem, ha a felmenőid között hajlamos volt valaki erre a betegségre, lehet, hogy te is az leszel.
Vannak akik úgy írták le a depressziót, mint magát a lassú halált. Naponta halnak meg miatta. Sokan. Amikor ebben a betegségben szenvedsz nem azt gondolod, hogy egy szürke szemüveg van előtted és az mindent rosszul mutat, hanem azt, hogy a boldogság fátyla lehullott, és végre most látsz csak igazán tisztán. Meg vannak győződve róla,hogy ez a valóság.
Ez a betegség egy olyan családi titok ami nagyon sokaknál előfordul. Kifejezetten fárasztó betegség. A többi betegséggel ellentétben itt az is javulás/gyógyulás ha jobban érzed magam. Tegyük fel, hogy torok gyulladásod van. Megnézed a kedvenc filmet, és jobban érzed magad. De attól még mindig torokgyulladásod van. Ha viszont depressziós vagy és jobban érzed magad, elindultál a gyógyulás útján.
“A legjobb pillanatban élünk, még ha nem is mindig tűnik úgy.”
Sokan nem érzik ennek a betegségnek a súlyát. Most már olyan “divatosnak” számít azt mondani, hogy depressziós vagy, hiszen akkor mindenki sajnálni fog téged. Pedig ez tényleg egy komoly betegség.
1, Ne féljünk lépni, segítséget kérni.
2, Hallgassunk barátainkra, családtagjainkra, fogadjuk egy támogatásukat.
3, Ne adjuk fel! Ha az egyik gyógymód nem vált be, a másik be fog. Meg lehet találni a megfelelő módszert.
De gondoljunk csak a szegényekre? Ők milyen ellátásban részesülnek, ha még a jó/jobb életűeknek sem tudnak kellő segítséget és ellátást nyújtani? A válasz pedig:
Semmilyet.
Ha az embernek rossz élete van és általában is szomorúak, nem tűnik fel az esetleges depresszió.
De ha az embernek van egy jó élete, elkezd azon töprengeni ,hogy miért érzi magát olyan pocsékul már 2 hónapja? Gyanút fog, hiszen eltér az átlagostól a mostani helyzete.
Sajnos ennek a problémának a megoldása egy nagyon lassú, és sok figyelmet igénylő munka, amibe még nem sok beleszólásunk van.
Rengeteg féleképpen érezhetünk, és ez egy kincs. Tudunk lenni boldogak, boldogtalanok, türelmetlenek, elkeseredettek, elégedettek és a többi. Akkor esünk depresszióba ha ez a rendszer felborul. Rugalmatlan lesz. Hányszor hallottuk az alábbi mondatot?
“Majd túl leszek rajta egy év múlva! Akkor minden jobb lesz.”
Az emberek képesek egy évet, sőt éveket is várni arra a bizonyos “jobb”-ra. Akkor majd minden rendben lesz. Honnan tudjuk? És miért nem teszünk ellene most? Akkor 1 évet megspórolnánk! Ezek a mondatok, gondolatok időpocsékolások. Ha szeretnénk, hogy valami jobb legyen akkor tegyünk valamit. MOST. Ne a jövőben éljünk. Éljük meg a jelenünket.

Solomon levonta azt a következtetést, hogy nem azok javulnak akik nem foglalkoznak a betegségükkel, és “tovább lépnek” mintha nem is lenne. Hanem azok, akik mernek szembenézni vele. Elfogadják, hogy ők ilyenek addig amíg nem tudnak változtatni. De amint lehetőségük adódik megpróbálják. És sikerrel járnak.
Solomon-t a betegsége segítette abban, hogy örömét lelje dolgokban. Hogy megtalálja az ÖRÖMÖT.

Isaac Marion- Eleven testek

Szerettem ezt a könyvet. Teljesen más mint az eddigiek amiket olvastam. Izgalmas volt,de nem is. Végig bennem volt az a kettősség érzése,hogy jó is,meg nem . Talán többet vártam,vagy másra számítottam de mégis tetszett. 

R egy zombi, nem olyan mint a többiek, ő sokat gondolkodik,elmélkedik furcsa “életén” hiányoznak neki az igaz barátok, több érzés szorult bele.
Azt még hozzá kell tennem,hogy az egész könyv a mai világnak az előre vetítése,hogy mi lesz itt pár év múlva. Remélem azért nem ez:)
A zombik ugye emberek agyát eszik meg. Ez nyújtja nekik a legnagyobb élvezetet ugyanis, annak az emlékeit látják akit épp megettek. 
Gyakran mennek “beszerzőtúrákra” az elhagyatott városokba. R-ék épp ilyen túrára mentek amikor elkezdődött maga a TÖRTÉNET. R megette egy fiú agyát aki Julie-nak a barátja volt. Julie nem tudta,hogy ki tette… R pedig megmentette őt. 
Szép történet, egy elvont szerelemről. Én úgy vettem észre,hogy van egy átvitt értelme is a könyvnek. A változás. Azt taglalja végig,hogy egy ronda, igénytelen zombiból ,akinek már tényleg semmi érdemleges tulajdona nincs, hogy válik szerető ember. 
R meglátja Perry emlékeit és beleszeret Julie-ba. Szívszaggató emlékek amik már örökre azok is maradnak.  Mindeközben zajlik a történet, menekülnek, és próbálják bebizonyítani a világnak hogy a változás létezik. 
R fokozatosan halad előre ,egyre többet beszél, és a végére bizony álmodik is ;)
Vajon együtt lehet-e ez a két furcsa lény, egy ember és egy zombi…vagy nem? Nem volt benne olyan sok izgalom, mégis ….3 nap alatt kiolvastam.Magával ragadott,de az igazi okát nem tudom.
Talán megláttam benne valamit…egyszóval: jó volt. 
Értékelés: 6/10 Vélemény:bonyolult. olyan…elemzős. Sokszor megálltam elgondolkodni egy-két mondaton:) 

Hálás hétfő #19

Amiért hálás vagyok:
♥Ő♥Minden ami Vele kapcsolatos♥végre úgy éreztem, hogy kezdenek jól alakulni a dolgok♥igazolás tesiből-> 2 lyukas óra *-*♥kész a német 80000000000 főnév begépelése♥jól sikerült a szódoga♥holnap csinosba vágom magam♥Madách-nap!!♥Boldog 191. születésnapot Madách Imre!♥a világ legjobb gimijébe járok♥és ezt is érzem, minden reggel:)♥anya segítőkészsége♥nemsokára lefekszem végre már♥szerelmes dalok♥film zenék örökké♥sok nevetés lányokkal♥

Sok mindent fel tudnék még sorolni, de úgy éreztem ennyi elég is lenne…a mai napom…ez az egész hét. Eléggé úgy érzem, hogy kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. A legjobbat szeretném magamból kihozni, és nem sikerül, mintha hiába dolgoznék. Nem leszek kész, nem tudom befejezni, elérni a céljaimat.

Rengeteg megoldatlan, félbehagyott problémám van, és most azon próbálok dolgozni, hogy ezek ne emésszenek fel. Valahogy el kell terelnem a figyelmemet róluk, legalábbis addig amíg megoldást nem találok. Egyszer összeírtam őket egy papírra, és most elmetérkép segítségével próbálok segíteni magamon.
Azért szeretem/támogatom az elmetérképet, mert amit éppen gondolunk, valahogy, valamilyen rendszer szerint leírjuk, lerajzoljuk így sokkal könnyebb átlátni mit is szeretnénk igazából.
Nem azzal van a bajom, hogy nem vagyok képes megoldani semmit, hanem az, hogy ezek a dolgok több időt igényelnek, és ez többnyire azok listájába tartozik amim nincsen. Mint például idő.
Vannak pillanatok amikor teljesen abban a tudatban vagyok, hogy valami nagyon nem stimmel velem és a lelkemmel. Ilyenkor agyalok, ahelyett, hogy elkezdenék végre gondolkodni a kivezető úton.Hiszen mindenből van kiút! Lehet, hogy vannak problémáim, de kinek nincsenek? És tudjátok mit? Én ezt elfogadom, megértem, de azt még egyenlőre nehéz felfognom, hogy bizony vannak olyanok amikre mi magunk nem találhatunk megoldást. Ilyenek a szörnyű betegségek, vagy olyan emberek szomorúsága akikkel nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy segíthessünk, mégis sajnáljuk őket, mert valamiért nap mint nap szembesülünk az emberek kínjaival.

Egy időre jegelem a problémákat, és úgy csinálok mintha megszűntek volna. Nincsenek. Bezártam őket egy dobozba, és ez a doboz addig marad zárva, amíg ki nem nyitom, hogy megoldhassam őket…

Sirius Teaház

Nemrég úgy döntöttem, hogy azokon a helyeken ahol járok/jártam és persze amelyekről érdemes, írok egy cikket. Így ez lenne az első ilyesmi témájú. :)

1.  Helyszín: 1088 Budapest, Bródy Sándor u. 13.
   
2. Megközelítés: Kálvin tér felől séta
3.  Kinézet: kívülről nehezen észrevehető, kis ajtós, szintén kis felirattal a Sirius Teaház néven.
   Belülről: az egyik leghangulatosabb hely ahol valaha jártam. Pince jellegű. (nagyon jó illat van bent :)) Az ajtóval szemben, de már a lépcsőn leérve van a pénztár. Ez a hely csempézett, székekre lehet ülni, asztalokhoz. Beljebb sétálva (számomra elképesztő, hogy egy ilyen látszólag kis helyen, mégis mennyi minden elfér.) van egy szőnyeges rész. Csak cipő nélkül! Mindenféle létrák, mászókák, különböző kárpitozott helyekre lehet felmászni,bemászni. Van barlangszerű is felül, de egy még kuckósabb hely alul aminek a kijárata a rendes asztalokra néz. Puffok, kisebb asztalok, szőnyegek, és lepedők tömkelege.
   A legjobb a Narnia stílusú szekrény. Belépve tükör mozaikok vannak szép festésekkel a falon. A benti helyen csengetni kell a rendeléshez, míg a többi helyhez kijönnek. Persze, itt is fel lehet mászni mindenhova (de csak óvatosan). Nagyon-nagyon hangulatos. 
4.  Kényelem: a rengeteg párnának, puffnak köszönhetően elég kényelmesen el lehet helyezkedni.
5.  Kiszolgálás-mennyiség-íz: Kiszolgálás alapvetően jó, bár a csengetéses módszer néha nehézkes. Csengetnek -> kész a tea. De kié? Ülünk itt bent vagy 15-en. Vársz…vársz, nem történik semmi, kimész megnézni most akkor mi a helyzet, és kiderül, hogy lám-lám a teád már 10 perce kész volt. De ez csak a szekrényben van így.
   A mennyiség elég sok, egyedül meginni egy kanna teát nem egyszerű. Egy barátnőmmel mentem oda és körülbelül 4 csésze tea + egy kicsi fért ki 1 kanna teából (2 neki-2 nekem)
   Íz. Finomak a teák. Érezni, hogy milyen friss. Pontosan megtudod mondani, hogy milyen gyümölcsökből van, és komolyan mondom egy tea után sokkal jobban éreztem magam. 
6.  Ár/érték arány: 1 kanna tea 770 Ft, ami azért valljuk be, drága. Nem mondom, hogy nem éri meg, de lehetne esetleg kevesebb. Legalább egy-kettő.
7.  Plusz információk: A WC elég lepukkant de ez legyen a legkevesebb. A cukrozás nehezen ment nekünk, mert a kiöntőből túl sok jön. Lehet, hogy csak mi voltunk ügyetlenek, de jobb félni mint megijedni. :)

Egy Heti Bölcsesség #1

IDŐ/EMLÉKEK

“Érezted e már semmi se tarthat örökké? Mintha csak tegnap lett volna hogy a haverokkal röhögtél,és akkor azt gondoltad annál szebb / boldogabb perc nem lehet, most pedig az egyik szemed sír a másik pedig nevet.”

 Gondold végig! Hányszor volt olyan, hogy azt mondtad: -Olyan messze van az még!
Úgy érezted, alig telt el pár nap, és máris túl vagy azon a dolgon amit nem is olyan rég még olyan messze volt. Amikor ezt így végigfuttatom az agyamon mindig megijedek, hogy mi van, ha azokra az eseményekre amik most még a szívemben élnek pár év elteltével nem fogok emlékezni? Ezért is szeretek naplót írni. Gyakran visszaolvasom őket (most kezdem a 9.-et). Főleg akkor amikor kinyitok egy fényképalbumot és meglátok 3-4 évvel ezelőtti képeket. “De hisz ez most volt!!” Nem, sajnos már nem most volt. Tisztán emlékszem arra amikor 2.-ban azt beszélgettük a lányokkal, hogy ki az a merész aki oda mer menni a 8.-osokhoz? Meg, hogy vajon hogy fogunk kinézni 16 évesen.
Most itt ülök a szobámba 9.-esen és egy bő fél év múlva be fogom tölteni a 16-ot.
Vagy például, mi minden történt velem felsőben, ezeket mind visszatudom olvasni, és még jobb , hogy rengeteg levelezés, strand,és mozibelépők,rajzok, díszítik őket.
Mit tehetünk mi?
Őszinte leszek. Meg kell tanulnunk elfogadni, és megfeledkezni az időről. Döntsük el, hogy mit szeretnénk, állandóan azon lovagolni, hogy minden milyen gyorsan elmúlt, vagy élni az életünket amilyen boldogan, és amilyen eseménydúsan csak tudjuk?
Vezessünk naplót! Vigyük magunkkal a fényképezőgépet, ha úgy van kedvünk akár az iskolába is.
Azért, hogy az emlékek ne vesszenek el! Szükségünk van rájuk, mert ezek éltetnek minket. A sok jó dolog ami eddigi életünk során velünk történt. Ha van lehetőségünk néha visszamenni az időben, naplón, vagy képeken keresztül újra teljesnek fogjuk magunkat érezni! Hiába megy gyorsan az idő, a sok oldal a naplódba ,és a képek  bebizonyítják neked, hogy az életed tartalmas, és tele van olyan dolgokkal, eseményekkel amikre érdemes visszaemlékezni.
Tegyél fel a szobádba parafa/mágnes táblát így lesz lehetőséged feldíszíteni képekkel.
Az én szobám tele van képekkel,képeslapokkal,és mágnesekkel külföldről, hogy ne feledkezzek meg a fontos emlékeimről!:)
Ehhez az idézethez ennyit szerettem volna hozzáfűzni. 

Mire számítsatok?

2014. Új év, mindenki számára egy új lap, egy új kezdet. Ebben a cikkben leírom, hogy mire számítsatok tőlem, sorozatok, esetleg újabb ötletek, hogy mielőtt elkészülnének várhassátok őket :)
Mire számítsatok?

 

• Sorozat-szerű könyvleírás, azokról amiket már kiolvastam.
• “Filmek amiket látnod kell” hasonló sorozat-szerű filmleírás olyanokról, amikről úgy érzem, hogy mindenképp érdemes megnézni.
• megváltozott Hálás hétfő:
  bővebb kifejtés egy problémáról ami épp nyomaszt, vagy épp egynek a megoldásáról fogok írni pár mondatot.
• Boldogságterv.
  Ezekről a cikkekről egyenlőre csak elképzelésem van, de dolgozom az ügyön.
  A boldogságterv cikkeknek a lényege az lenne, hogy lassan, de biztosan, együtt felépítsük, és eljussunk a boldogsághoz. Oda, ahol bátran kimondhatod, hogy: Igen, boldog vagyok! Lesz szó a nevetésről, az emlékekről, hogy ne vegyük a szívünkre mindent, és, hogy a lelkünk megerősödjön.
• Mi a jó a télben/nyárban/őszben/tavaszban?
  Elkezdtem egy olyan cikksorozatot, hogy légy boldog ősszel, télen is! Minden új évszak elején fogok csinálni egy ilyen kis sorozatot ahol bemutatom a ránk váró évszak szépségeit, pozitív oldalát.
• Egy Heti Bölcsesség
  Minden héten írni fogok egy bölcsességet, esetleg idézetet amit kicsit részletesebben, de viszonylag tömören kifejtek majd.
• és minden ami még eszembe jut, ihletet ad. :) Remélem várjátok ezeket a cikkeket már!
  Legyetek türelemmel! Remélem nem fogtok bennem csalódni :)♥

 

Hálás hétfő #18

 Nos. Tudom, most is kimaradt..több mint 4 hálás hétfő, de most folytatom. Kicsit másképp…eddig csak arról írtam, hogy mit szerettem abban a hétfőben. De mostantól nem csak ,hogy felsorolom,hogy minek vagyok hálás, hanem leírom a napomat, pontosabban egy kiemelt dolgot/problémát, amit érdemes megemlíteni. Lehet, hogy így több mindent meg tudtok az életemről, de fő a változatosság. És majd meglátjuk milyen lesz:)
2014 első hétfője.
Hogy mit érzek?
A TELJES zavarodottságot. Úgy érzem, hogy minden amiért eddig dolgoztam összeomlott. Miért?
A tánc…hihetetlen, hogy 3 évvel ezelőtt minden rendben volt, sikeres voltam, versenyekre jártunk, és megmutathattam a világnak, hogy igen, ebben tehetséges vagyok. A tánc volt az életem, olyan volt számomra mint a levegő. Létszükség. Amikor táncoltam teljesen önmagam voltam, nem érdekelt semmi, és senki a partneremen és az edzőmön kívül. A zene olyan “háttérzajjá” vált a hétköznapi életben, hogy elképzelni sem tudom mi lenne vele E nélkül.
És most mit érzek? Azt, hogy értéktelen vagyok. Másik párom van,(mert az IGAZI elment más sportot csinálni) de néha úgy érzem mintha nem is lenne. A körülöttem lévők, sőt a fiatalabbak is magasabb szinten tartanak mint én, pedig igyekeztem, és sosem adtam fel. 2-3 évig eljátszottam, hogy minden rendben van mikor közel sem volt. Nem járok már versenyekre, nem tudom megmutatni, hogy ezt én tudom, és esetleg ügyes is lennék…Féltékeny vagyok azokra akik szerencsések és olyan párjuk van akikkel komolyan táncolnak. Féltékeny vagyok a sikeresekre, mert nekem ez ma már nem adatik meg. A tánc elvesztette a varázsát. Nem miattam..én megtettem ami tőlem telik, de egyenlőre nem tudom, hogyan lehetne ebből az egész szörnyű, és számomra nagyon szomorú helyzetből kiutat találnom. 

De lássuk, hogy mi az amit szerettem ebben a napban…(ha volt ilyen)
♥Andival reggel♥beszélgetés♥Meki♥túl éltem a matekdogát♥új táskaaaa♥egész jó volt az edzés a körülményekhez képest♥beszélgetés a fiúkkal♥

Ti miért vagytok hálásak? ♥