Először is, elnézést szeretnék kérni, a RENGETEG kihagyás miatt, de már megint összejöttek a dolgok. Mostantól remélem visszaállhat minden a régi kerékvágásba. 
Amiről ma szeretnék írni az nem más mint a Relaxáció, és annak megtanulása, elsajátítása.
A relaxáció nagyon hasznos, ugyanakkor nagyon nehezen,sok gyakorlással elsajátítható dolog.
Miért tartozik bele ez a “Légy boldog ősszel-télen” cikkbe?
Télen korábban sötétedik ezért hajlamosak vagyunk teljesen elveszteni az időérzékünket és délután négykor bejelenteni,hogy:Megyek fürdeni,már nyolc óra van! És igen, tényleg becsapós. Hétköznap nem vagyunk kipihentek, mikor végre felébredtünk, felszállunk a buszra ahol jobb esetben van fűtés és az úton visszaalszunk. A borongós, esős, havazós időben senki sem csodálkozik, hogyha jobban hasonlítunk reggel egy felmosórongyra mint önmagunkra. A relaxáció épp ezért felettébb hasznos. 15 perc relaxáció felér akár 1 óra alvással is. Az, hogy mennyire fejleszted tökéletesre csak rajtad áll. Vannak olyanok akik olyannyira tökéletesítik ,hogy akár egy metrón is képesek megtenni ezt.
Mi a különbség a relaxáció és a meditáció között?
A relaxáció tulajdonképpen az első lépés a meditáció felé. A relaxáció során testi-lelki ellazulást érhetünk el,míg a meditációban jelen van a koncentráció is. A meditáció elsajátítása több időt igényel, de ez már csak az én személyes véleményem.
Hogyan kell relaxálni?
Mi az iskolában tanultunk egy kicsit ilyesmit,TanTan-on (Tanulásmódszertan órán) , de találtam egy cikket ami sokkal részletesebben,és érthetőbben magyarázza el, hogy mit is kell tenni, mint ahogy azt én tudnám.
http://www.szeretet.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=94&Itemid=127
Helyezkedjünk el kényelmesen. A kényelmes az, ami kényelmes, nincs semmilyen előírás. Általában igaz, hogy olyan testhelyzetet válasszunk, amelyben minden izmunk ellazulhat, anélkül, hogy pl. leesnénk közben a székről. Azaz, ne úgy üljünk, hogy közben valamelyik izmunkkal tartjuk magunkat.
Általában az is igaz, hogy nem jó, ha keresztbe tesszük a lábunkat vagy a karunkat, mert ezt a testhelyzetet egyes izomcsoportjaink feszesen tartásával stabilizáljuk, így azok nem tudnak jól ellazulni.
Jó az is, ha letesszük a szemüvegünket, mert ahogy egyre intenzívebben figyelünk befelé, a szemüveg súlya okozta érzéklet nagyon erősen kiemelkedhet az érzékleti mezőnkből, és zavaróvá válhat.
Továbbá bármikor, amikor csak észrevesszük, hogy kényelmetlenül ülünk vagy fekszünk, nyugodtan addig fészkelődhetünk, amíg megtaláljuk a valóban kényelmes helyzetet. Látni fogjuk, hogy ettől nem zökkenünk ki, és nem is zavarjuk vele a többieket. Ugyanezért nyugodtan köhögjünk, ha kell, ne fojtsuk vissza.
Nem kell szándékosan “ellazítani” semminket sem, ugyanis az összes izmunk magától ellazul, ha nem kap parancsot a munkára. Ez a természetes állapota. Ezért mindössze annyit teszünk, hogy egyszerre csak egy testrészünkre figyelünk. Érzékeljük a pillanatnyi állapotát, és figyeljük a változásokat. A figyelmünk az egyetlen aktív működésünk ebben a folyamatban, az összes többit csak hagyjuk, hogy legyen.
Sokakban, amint elkezd ellazulni a testük, megszűnik a külső “nyüzsgés”, megindul a “belső mozi”. Mindenféle képek, gondolatok, emlékek és emlékfoszlányok cikáznak át az agyán szinte követhetetlen sebességgel. Ezeket sem kell aktívan kiszorítani a tudatunkból – ugyanis attól nem mennek el. Valamiért felbukkantak, biztos megvolt rá az okuk. Hagyjuk őket leperegni, majd engedjük el. Valahogy úgy, ahogy az ember a víz alatt úszva kiereszti a tüdejéből a levegőt, és a buborékok először lassan, majd felgyorsulva szállnak felfelé a víz felszínére, majd belevesznek a semmibe. Így van ez a belső mozi képeivel is.
A belső mozit az is segít majd lehalkítani ill. megfékezni, hogy közben aktívan figyelünk azokra a testi érzésekre, amelyek jószerével soha nem tudatosulnak bennünk. Nem érünk rá megállni, és megfigyelni, hogy milyen érzés az, ahogy a levegő az orrlyukainkból leér a tüdőnkbe, és milyen az, amikor a tüdőnkből mondjuk a nyitott szájunkon át kiáramlik vissza, ahonnan jött. Pedig közben ezernyi dolog történik bennünk.
Ha pedig végképp kibírhatatlan a belső zaj, gondoljunk valamilyen kellemes képre. “Mindenre gondolhatnak, kivéve a fehér elefántra” – mondta egyszer egy jógi a meditálni szándékozó hallgatóságnak. Ettől természetesen kivétel nélkül mindenki a fehér elefántra gondolt. Miért csinálta ezt? Mert így legalább csak egy gondolat volt egyszerre az emberek fejében, és nem száz.
Miután megtaláltuk a kényelmes testhelyzetet, csukjuk be a szemünket. Az, aki nyitott szemmel szeretne indítani, válasszon ki egy foltot, pontot vagy fényes tárgyat a falom, plafonon vagy a földön, és pislogás nélkül meredjen rá. Pislogni tilos. Látni fogja, hogy egy idő után:
1) egyrészt elmozdulni látszik az a pont vagy folt, vagy a tárgy kontúrja. Ez azért van, mert a retina fényérzékelő sejtjei egy idő után kifáradnak, és a működésüket a szomszédos sejtek veszik át – ezért “csúszik el” a kép.
2) nehéznek tűnik nyitva tartani a szemet, majd a szemhéj magától, automatikusan becsukódik.
Ezután pedig itt az ideje, hogy – a mi módszerünk szerint – fentről lefelé végigjárjuk a figyelmünkkel a testünket. Tapasztalni fogjuk, hogy azok a testrészeink, amelyekre éppen figyelünk, szinte másodpercek alatt ellazulnak.
Vegyél egy-két mély levegőt. Belégzés, és kilégzés. …… Megint belégzés, és kilégzés. ……
Aztán, kezdjél el csak a fejed tetejére koncentrálni. Csak a fejed tetejére. S gondolatban járd
végig a fejed tetejét. Mettől meddig tart? És milyen érzések vannak benne?
Csak a fejed tetejére koncentrálj.
Ha csak a fejed tetejére figyelsz, észre fogod venni, hogy másképp érzi magát a fejed teteje, mint eddig. Lehet, hogy egy kicsit felmelegszik, bizsereg. Az is lehet, hogy sikerül megérezned, milyen irányban állnak a hajszálaid.
Jó tudni, hogy bármilyen érzés alakult ki a fejed tetején, azt kizárólag Te okoztad a figyelmeddel.
Aztán figyelj a homlokodra. Hogy érzi magát a homlokodon a bőr? Hogy érzi magát az az izom, amelyik a két szemöldöködet szokta összehúzni, ha nagyon figyelsz valamire vagy mérges vagy? Lehet, hogy észreveszed, hogy ahogy csak erre az izomra figyelsz, lassan egyre távolabb kerül egymástól a két szemöldököd.
Aztán gondolatban járd végig a szemöldöködet. Az egyiket először, majd a másikat. Majd lazítsd el azt az izmot, amelyik a szemhéjadat emeli és csukja, mint egy rolót. Lazítsd el egészen a szemhéjadat, és figyeld meg, hogy mi történik a szemhéjad belső felszínén. Lehet, hogy csak sötétet látsz, de lehet az is, hogy fényfoltokat, formákat, színeket. Az is lehet, hogy megjelenik a belső mozidon valami. Egy gondolat, egy fantázia, egy emlék talán. Bármi jön, jól nézd meg, aztán engedd el.
És közben figyelj az arcizmodra. Mettől meddig tart, milyen érzés, ahogy lassan ellazul. És az állkapocsizmodnak talán már nehezére is esik csukva tartani a szádat. Lehet, hogy a szád egy kicsit kinyílik, úgy mint az alvó emberé. Lehet, hogy felmerül benned egy alvó ember képe, akit szeretsz. Vagy egy alvó kis állaté, egy kiskutyáé, kismacskáé. Az is lehet, hogy ez az érzés, hogy ellazult az állkapocsizmod, az elalvás előtti állapotot juttatja az eszedbe, amikor az ember békés, nyugodt, úgy érzi, hogy védett helyen van.
Aztán figyelj a nyakadra. Próbáld meg megérezni, hogy mi a különbség aközött a rész között, ahol nincs semmi a nyakad bőrén, ahhoz képest, ahol találkozik a ruháddal, a galléroddal.
Majd próbáld meg megérezni, hogy hogyan érzi magát a vállad bőre. Milyen tapintása van annak a ruhának, amit ma vettél fel. Járd végig a válladat a figyelmeddel. És lehet, hogy érdekes megfigyelni, hogy ahogy a vállad ellazul, mintha a két karod is sokkal nehezebb lenne. Vagy legalábbis mintha megváltozott volna a bennük lévő érzés.
Aztán figyeld meg, hogy hogyan érzi magát a két kezed? Egyformán? Vagy van valamilyen különbség? Az egyik talán nehezebb, vagy zsibbadtabb mint a másik, melegebb is talán. Figyeld meg, hogy mi a különbség.
Azután a figyelmeddel menj vissza a mellkasodra. Érezd, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasod minden egyes levegővételnél. S közben jó tudni, hogy minden egyes kilégzéssel kifújod magadból a salakot, a múltat, ami már nem kell, és minden egyes belégzéssel egy darab vadonatúj, soha nem volt jövőt szívsz be magadba. Minden egyes kilégzéssel megszabadulsz valami rossztól, salaktól, és minden egyes belégzéssel egy darab vadonatúj jövőt szívsz be magadba.
Érezd, ahogy emelkedik és süllyed a mellkasod.
Aztán a figyelmeddel járd körbe a derekadat. Azt a részt, ahol a ruhád öve érintkezik a bőröddel.
Majd utána a hasad következik. Érezd, ahogy a ruhával érintkezik a hasad bőre.
Majd figyeld meg, hogy hogyan érzi magát a hasizmod. Egy tökéletes jelzőműszer ez. Amint valami rossz ér, valami feszültséged támad, megfeszül. És jó tudni, hogy ha sikerül ellazítanod, akkor a rossz nem olyan rossz, ha fáj valami, az nem fáj annyira. Figyeld meg, jó laza-e a hasizmod most.
Aztán próbálj beleérezni a hasüregedbe. Próbáld érezni a szerveidet.
Majd figyelj a fenekedre. Érezd, hogy milyen erővel támaszt alá a szék, vagy a matrac.
És utána koncentrálj az egyik combodra, majd a másikra. Mettől meddig tart a combizmod? Lehet, hogy a figyelmed nyomán változik a benne lévő érzés? Lehet, hogy elnehezedik, vagy nagyobbnak érzed, az is lehet, hogy könnyebbnek, talán bizsereg… Bármilyen érzés, ami más, mint ami előbb volt, kizárólag a szándékodnak, a figyelmednek köszönhető. Jó ezt tudni.
Aztán a térded következik. Figyeld meg, hogy hogyan érzi magát a térded. Milyen szögben hajlik?
Utána pedig az egyik vádlidat járd végig a figyelmeddel, mettől meddig tart, majd a másikat. Hogy érzi magát ez a nagyizom? És ha van rajtad zokni, akkor járd körbe azt a területet, ahol a zokni gumija fogja körül a lábadat.
Majd a bokád következik. Előbb csak az egyikre figyelj, majd csak a másikra.
És utána a lábfejedre megy a figyelmed, majd a lábujjaid következnek. Talán sikerül egyenként végigjárni őket, a kisujjadnál kezdve.
Utána azt figyeld meg, hogy hogyan érzi magát a talpad.
Mostanra teljesen ellazultál. Vegyél még egy nagy levegőt. Fújd ki, aztán a gondolataid között keress meg egyet: Melyik a kedvenc helyed? Egy hely, ahol már voltál, vagy ahová mindig szerettél volna eljutni. Egy olyan hely, ami a békét, a védettséget, a nyugalmat, biztonságot és az örömet jelenti a számodra. Ahol igazán jó pihenni.
Lehet ez akármi. Lehet a szobád, egy vízpart, egy hegytető, akármi. Ha van egy ilyen helyed, próbálj meg rágondolni. Ha nincs, akkor találd ki, hogy mi lenne az.
A kedvenc hely. És vannak ott mindenféle fények, formák, színek. Nézd meg őket.
És vannak ott hangok is. Lehet, hogy a természet hangjai. Vagy valaki ott van még veled.
Vannak szagok is. Próbáld meg érezni őket.
És a bőrödön is érzel mindenfélét.
És a testedben is kialakulnak jó érzések.
Próbáld meg intenzíven megérezni mindegyiket, itt és most.
És még egy kicsit időzz el a kedvenc helyeden. A kedvenc helyed védettségéből nézve minden más.
Aztán, vegyél egy jó nagy levegőt, mozgasd meg az ujjaidat, és a saját ütemedben gyere vissza ide az itt-és-mostba. Mire kinyílik a szemed, itt vagy megint, kipihenve, felfrissülve, jókedvűen.
Van, akinek nem megy elsőre a dolog. Ennek több oka lehet:
– sokak számára az újdonság feszültséget okoz, ez pedig az ellazulás ellen hat;
– mostanában nagyon stresszes időszakát éli;
– nehéz feladnia az önmaga feletti kontroll érzését;
– nem érzi magát biztonságban az adott közegben;
– éppen egy aktív periódusában van, és a belső biológiai állapota nem kedvez az ellazulásnak;
– valamilyen külső vagy belső zavaró tényező akadályozza meg (pl. nem volt előtte vécén,
vagy éhes, fáj valamije, vagy zavarja valamilyen zaj, a meleg, a rossz levegő, stb.)
– és még számos más.
Forrás:http://www.szeretet.info.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=94&Itemid=127
yolofan 